Sok beszéd

„A rezsicsökkentés folyamatos emlegetése mindenkinek azt sugallja, hogy immáron eljött a Kánaán. Hallgatom reggelente a közrádiót, és egyre jobban tartok attól, hogy napközben mit mondanak majd az emberek. Hogy mi lesz akkor, ha a reggel hallottak netán nincsenek szinkronban a napközben tapasztaltakkal. Ha kibontom a közszolgáltatók borítékjait, és a számlák még olyannak sem látszanak, mintha… Félek attól, hogy nehogy úgy járjak, mint szépreményű kollégáim az ötvenes évek elején. Hallgatták, hogy minden szép és jó, aztán szertenéztek a hazában, hogy a saját szemükkel is lássák végre, milyenek a boldog emberek. Aztán termelési riportokat írtak a látottakról, és beszéltek erről, meg írtak arról…”